Miként a fűző története elárulja, a napjainkban elsősorban csábítást célzó ruhadarab egykoron nem csak a nők sajátja volt. Míg a gyengébb nem egyértelműen azért viselte a fűzőt, hogy darázsderekat varázsoljon magának, addig a férfiak célja az egyenes tartás elérése volt segítségével – s nem utolsó sorban a gömbölyödő pocak eltussolása. A divat koronként eltérő volt, és a ruhatárban megtalálhatóak voltak a kifejezetten a lovagláshoz, a bálokhoz, a terhesség idejére, vagy éppen a mindennapi öltözködéshez alkalmas darabok.
Bár számos tévhit terjeng a ruhadarab viselésével kapcsolatban, s a fűző története nem egy olyan esetről szól, amikor eltúlzott szorossága halálhoz vezetett, de mindezt cáfolja könyvében Valerie Steel, aki arról ír, hogy nem mint szexuális elnyomás eszköze volt jelen a fűző a hölgyek ruhatárában, sokkal inkább nőiességük hangsúlyozására.
A 18-19. századi orvosok gyakran okolták a fűzőt olyan megbetegedésekért, mint a gerincferdülés, a rák, vagy éppen a nimfománia. Ismerve a kor orvostudományának színvonalát, ahhoz kétség sem férhet, hogy az említett betegségek okai nem a ruhadarab viselésébe keresendőek. A fűző története tehát nem kapcsolható össze egyértelműen az egészségkárosító hatással.
Napjainkban szintén hordható ruha felett, vagy alatt a csábos darab, melyet különféle színekben, szabásvonallal, kiegészítőkkel szerezhetünk be – akár online. A fűző története tehát egyértelműen nem ért véget azzal a korral, amikor mindennapi viseletnek számított.