Természetes dolog, hogy játszunk, hogy mindenki otthonában legalább kártya, vagy sakk, netán táblás társasjáték van. Nem is kell, hogy másként legyen, hiszen tárgyi bizonyíték van rá, hogy időszámításunk előtt négyezer évvel már társasoztak elődeink. A legrégibb társasjáték Felső-Egyiptom területéről, valamikor i.e. 4000-3500 évvel készült. A háromszor hat mezős agyagtábla és a hozzátartozó 11 kúp alakú figura maradt meg emlékbe, de sajnos arra nézve, hogy milyen szisztéma szerint is játszottak vele, írásos emlék nem maradt fent.
A társasjáték végigkísérte az emberiség fejlődésének útját. A malom, a go, a dáma már időszámításunk előtt kedvelt játékok voltak. A táblajátékok közül a dobok-lépek típusúak első hírnöke a hollandiai libajáték volt, vagyis a ganze-spel. Ebben az ősi táblajátékban három kocka segítségével lépkedhettek előre a játékosok a 63 mezőt számláló táblán, ahol különböző akadályok nehezítették meg a győzelemhez vezető utat. A nevét a játék a 13 libáról kapta, melyek pedig a gyors haladást, a könnyítést jelentették, mert akinek szerencséje volt, és rálépett egy libára, újra dobhatott.
A táblajátékoknak ma már nagyon sok formája létezik, de a “Ki nevet a végén?” a legismertebbek közé sorolható, hiszen sokan ezt játszottuk először életünk folyamán. Ebben a játékban sok minden a szerencsén múlik, hiszen a kockát megbűvölni nem lehet, vagy sikerülnek a jó dobások, hogy a cél felé haladjon a játékos, vagy nem. És persze arról se feledkezzünk meg, hogy közben ellenfeleink könnyedén visszaparancsolhatnak bennünket a starthoz, így juttatva magukat közelebb a győzelemhez. Egy kis taktika itt is elfér, de döntően a jó dobásokkal lehet célba érni. Ennek a játéknak az eredetijét egy német játékgyárosnak köszönhetjük, aki a világháború idején “Ember, ne mérgelődj!” néven alkotta meg a még ma is népszerű szórakozási formát.
Persze a gyermekjátékok körébe tartozó “Ki nevet a végén” mellett még sokféle társasjáték közül lehet válogatni, hiszen rengeteg formája van. A modern társasjátékok osztályozása szerint német és amerikai típusúakról beszélhetünk. A két típus közti különbség, hogy a német, vagy európainak is nevezett társasjátékok gazdálkodás orientáltak, nem bővelkednek konfliktusban, és fő jellemzőjük, hogy a szerencse dominánsabb a játék folyamán, mint a taktika. Ilyen játék például a Catan telepesei. Az amerikai típusúak ezzel szemben harciasabb jellegűek és hosszabb idejű játékidőt vesznek igénybe. A Rizikó ilyen erős hangulatú játék. Az elmúlt évtized során a két típus határa elkezdett összemosódni, ma már a vegyes típusú játékok is gyakoriak.