Kevesen engedhetik meg a mai világban maguknak, hogy banktól, biztosítótól függetlenül éljenek. Vagyis, ha jobban belegondolunk, szinte mindenki, aki már belépett az önrendelkezők sorába, vagyis önmagát képviselheti törvényesen, nem mentesül az alól, hogy valamilyen pénzintézettel ne legyen kapcsoltban.
A pénzintézetek már életünk minden területére begyűrűztek, és folyamatosan bombáznak minket ajánlataikkal, így elég nehéz kikerülni, hogy az ember ne fűzze még szorosabbra velük a köteléket. Igazából a bankok, biztosítók érdeke sem más, mint hogy jó ügyfeleiket megtartsák. Így időnként, mikor az ember már szemeit forgatva veszi ki folyószámla-vezető, vagy éppen hitelt biztosító bankja levelét a postaládából netán mobiltelefonján jelentkezik be biztosítója, kellemes meglepetésként érheti, hogy ha kedvező ajánlattal, vagy éppen valami ingyenes szolgáltatással lepik meg.
Bizony, néha az időben fizetett díjak, az adott pénzügyi szolgáltatásba fektetett anyagiak és bizalom is megtérül. Például lakásbiztosítás pontos, és korrekt megfizetését az egyik nagy magyarországi biztosító egy úgynevezett Telefondoktor szolgáltatással honorálja. A Telefondoktor nem más, mint egy egészségügyi tanácsadóvonal, ahol szakorvosi segítségben részesülhet a biztosítását megfelelően rendező ügyfél. A telefondoktor éjjel-nappal, az év bármely napján elérhető a kedvezményezett részére. A telefonvonal végén orvosszakértők ülnek, akiket egészséggel, betegséggel, megelőzéssel, gyógyszerszedési kérdésekkel összefüggő, valamint egészségügyi körbe tartozó ügyeletek elérhetőségeire vonatkozó tájékoztatásért lehet felhívni.
A hasznos, és pénztárcát kímélő kedvezmények mellett sokszor olyan ajánlatokat is kapunk, melyek jól felöltöztetett módon újabb anyagi elköteleződést jelentenének. Persze minden ajánlatot érdemes meghallgatni, de soha ne hagyjuk, hogy meggyőzzenek minket valaminek a szükségességéről, ha tisztában vagyunk azzal, hogy meddig nyújtózkodhatunk, vagyis mennyi pénzkeretünk van egy hónapban, amiből gazdálkodnunk kell. Semmi jóra nem vezet az, ha csak úgy belevágunk valamibe, mert tetszik, mert jó színbe tüntették fel, vagy mert nem tudunk egyszerűen nemet mondani, miközben már teljesítőképességünk határához értünk.