Az első hajhosszabbításnál meg kell vásárolni a póthajat, illetve ki kell fizetni a tincsek felrakását. Ezután a póthajat 2-4 havonta kell leszedni és újra felrakni, ekkor már csak a leszedés-visszaillesztés árával kell számolni.A hajhosszabbítás legfőbb erénye, hogy hosszú, dús hajkoronára tehetünk szert és, hogy a felrakott póthaj alatt saját hajunk gyorsabb ütemben nőhet, mivel jobban védve van a környezeti hatásoktól. A póthaj viselésével viszont jelentősen megnehezül a hajfestés és a formázás.
Hajfelvarrás: ez a legrégebbi technika, kissé elavult és nem túl jó módszer, ám ezzel egyenes arányban a legolcsóbb is. A hajban 3-5 sorban mini parkettafonásokat készítenek, s ezekre varrják rá a méretre szabott póthajsorokat. Nem simul rá túlságosan a fejbőrre, kissé kitüremkedik. Megközelítőleg 2 hónapot bír ki és a leszedése elég macerás, a fonott hajsorok bekócosodhatnak, így elég sok hajszálat veszíthetünk mire megszabadulunk a felvarrt póthajtól.
A hőillesztés történhet keratinnal vagy gyantával, de a keratinos módszer állítólag kevésbé káros, mint a gyantás ragasztás. Ennél a technikánál a póthajat tincsekre választják, a tincsek végeit pedig bevonják a ragasztóanyaggal, melyet a felrakás előtt felmelegítenek és a hajtőre helyeznek, ahol megszáradva odaragad. Előnye, hogy oldószerrel leszedhető, így nem „tépi ki” a hajat. Ha vasalod vagy hővel formázod a frizurád, akkor nagyon ügyelni kell rá, hogy ne érj a ragasztott tövekhez, mert megolvadhatnak és leeshetnek, ráadásul óvatosan kell fésülni a póthajat, mert a ragasztó nem mindig tartja össze stabilan a tincseket és ha nagyon hullik, lehet, hogy a 3 hónapos hordási idő végére már csak a fele lesz a vendéghajad, eredeti mennyiségének.
Ultrahangos illesztés: a hőillesztéshez hasonlóan keratinnal bevont tincseket használnak, azonban a hőhatás helyett, ennél a technikánál ultrahangos hullámok lágyítják meg a keratint, melyet utána a hajtövekre helyeznek, s az szinte teljesen láthatatlan marad. Akár 4 hónapig is hordható, azonban, mint az összes hosszabbítási technikánál, itt is számolni kell a lenőtt hajtövek bekócolódásával, mivel azokat nem érjük el fésűvel. A mikrogyűrűzés az egyik legkíméletesebb módszer. A keratin által összefogott tincseket apró, 3mm átmérőjű mikrogyűrűk segítségével rögzítik a hajtövekhez. Így a hajat sem vegyszer, sem hő nem éri. Leszedésnél ezeket a mikrogyűrűket összeroppantják, így nem áll fenn a hajtépés esélye. Fontos, hogy megfelelően legyenek rögzítve a mikrogyűrűk, különben a póthajtincsek fésülésnél, gyengébb húzásra is kihullhatnak belőlük. Megközelítőleg 3 havonta kell cserélni. A mikrocsomózás hasonlít az előző technikához, azzal a különbséggel, hogy itt a tincseket gyűrűk helyett egyfajta gumis cérna segítségével csomózzák a hajhoz. Hátránya, hogy jobban látszanak az illesztési pontok és körülbelül 2 havonta kell újra felrakni.